Az ENSZ hetvenedik közgyűlésének alkalmából a világ vezetői ellátogattak New Yorkba, hogy aktuális és sürgető kérdésekben szólaljanak fel. Azokban a napokban többek között Orbán Viktor is beszédet mondott, valamint két másik fontos politikus kemény verbális vitáját is megfigyelhettük: Obamáét és Putyinét.

A szír kérdés mindkét vezető beszédében szerepelt. Az orosz elnök egyenesen támadta a meglévő Iszlám Állam-ellenes nemzetközi koalíciót, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a legitim szír kormány jóváhagyása nélkül tették mindezt, továbbá rámutatott a konfliktus eredetére. A helyzetet a Szovjetunió szerepéhez hasonlította 1945- ben, mivel a szituáció a Közel-Keleten tűrhetetlenné kezd válni. Épp ezért Oroszországnak fel kell lépni az Iszlám Állam ellen, amit légicsapásokkal fog elkezdeni.

A páli fordulat kifejezés kicsit érthetetlen lehet eleinte, de ha figyelembe vesszük, hogy Oroszország a légitámadásokra vonatkozó kezdeményezéseket évek óta megvétózta az ENSZ BT-ben, akkor már világossá válik sokak fennakadása. Egy dolog ennek ellenére Moszkva mellett szól: Bashar Al Assad bejelentette, hogy hivatalosan is katonai segítséget kérnek az országtól.

Végül az oroszok szeptember 30-án megkezdték Szíria, és azon belül az Iszlám Állam bombázását. Hasonló helyzet 1979 óta nem történt, amikor is utoljára harcolt orosz katona a volt Szovjetunió területén kívül. Látszik az alagút vége, vagy csak nő a káosz a háború sújtotta országban? Mi lesz, ha esetleg sikerrel zárul az intervenció? – ezek a kérdések hangoznak el világszerte.

Washington meglepetést színlelt, és azzal vádolta Moszkvát, hogy csak egy órával a légitámadás előtt közölte az amerikaiakkal, hogy megkezdik az akciót. De hihetetlennek tűnik, hogy a szeptember 28-i Obama–Putyin megbeszélésen nem egyeztettek erről, és az amerikai elnök ne adta volna hallgatólagos beleegyezését. Szeptember 30- án délután John Kerry külügyminiszter orosz kollégájával, Szergej Lavrovval együtt bejelentette, hogy a két állam hadserege tárgyalásokat folytat. Hivatalosan azért, hogy ne zavarják egymás tevékenységét, nem hivatalosan esetleg azért, hogy együtt mérjenek csapást az Iszlám Államra – ugyanis az a furcsa helyzet állt elő, hogy mindkét ország harcol Szíriában.

De a kérdés jogosan merül fel bennünk: miért pont most lépett be Oroszország a terrorszervezet elleni támadásokba? Miért nem már egy évvel ezelőtt? Nos, a válasz többrétű. Először is, ez egy nagyon jó lehetőséget ad Putyinnak, hogy elterelje a rivaldafényt a kelet-ukrajnai övezetről és az orosz erők nem hivatalos részvételéről az ös – szecsapásokban – de ez zavarja a legkevésbé. Sokkal fontosabb ok, hogy az Iszlám Állam közvetlen biztonsági veszélyt jelent Oroszországra nézve a Kaukázus északi részén. Innen jönnek be többségében fiatal szír felkelők.

E tényezők viszont nem lennének elegendőek a mostani időzítéshez. A legfontosabb, hogy Assad, Szíria megkérdőjelezhető vezetője a polgárháborúban vesztésre áll. Míg a Kremlt kicsit sem érdekli az ő személye annak érdekében, hogy erőfölényben maradjon, Oroszországnak kell vezetnie a Szíria jövőjéről szóló tárgyalásokat. Továbbá egy fontos támaszpont is veszélybe került, ami az orosz fegyveripar nagy felvevőpiaca. Egy dolog egyértelmű: Putyin inkább a tettek embere, viszont ahogy Ukrajnában elszámolta magát, úgy lehet, hogy Szíriában is el fogja. Ha az orosz kormányfőnek az volt a célja, hogy a hadviselési tudományát fitogtassa, akkor célt ért.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *