Augusztus 24-ére úgy fognak emlékezni a tőzsdék, mint „fekete hétfőre”, hiszen világszerte ezer pontos visszaesést mutattak egy nap alatt. Mindennek a katalizátora pedig a kínai tőzsdepiac hosszú éveken keresztül túlértékelt helyi gazdasági mutatóinak fokozatos csökkenése, és a jüan (kínai valuta) többszöri alkalommal való leértékelése.

A válság kezdete június 6-ra datálható, amikor is a tőzsdebuborék kilyukadt. Ez az erős gazdasági növekedésből és túlzottan pozitív előrejelzésekből generálódott, ami sok közvetlen külföldi beruházást vonzott az országba. Többet, mint amennyi a valóságos gyarapodási ütem mellett egészséges lett volna. Az eddigi kétszámjegyű növekedési rátákat már nem tudta tartani Kína, és ez az utolsó évben már hét százalék körülire esett vissza. Erre az évre a jegybank által prognosztizált irányadó ráta hét százalék lett, viszont a Citi Group elemzése szerint ez a szám sem tartható, és idén ez valahol öt százalék körül lesz. A cég olyan kijelentésekbe is bocsátkozott, hogy a hivatalos kínai növekedést mutató adatok az előző évekről hamisak voltak, és túloztak a realizált gazdasági emelkedésről. A spekulációk ahhoz vezettek, hogy a befektetők elkezdték kivonni a lekötéseiket az ország piacáról és az értéktőzsde harminc százalékkal esett vissza három hét alatt. Ezt a kormány számos lépéssel próbálta megakadályozni: a fedezetlen eladások büntetésével, vagy az egy cégben öt százaléknyi értékpapírral rendelkezők eladásának hat hónapi tiltásával, de semmi sem hatott a piacra.

Ez a folyamat a következő napokban nem lassult kellően, s végül a kínai jegybanknak muszáj volt csökkenteni a kamatlábat, ami (ideiglenesen) mérsékelte a piacot. De a probléma ezzel nem oldódott meg, hisz a jövő még sok mindent tartogat.

Sokan egy új gazdasági válság kezdetét látták, és talán látják még mindig. Könnyen lehet, hogy nem alaptalanul. Ennek ellenére sok elemző, köztük Ken Rogoff harvardi professzor szerint ez csupán egy túlreagált helyzet, mivel az emberek hozzá voltak szokva ahhoz, hogy Kína jól teljesít, márpedig a legjobb csapatok sem nyernek minden évben. Az ország gazdasága nincsen krízisben, csupán a növekedési motorja az elvárásoktól eltérően lassul, és ez rontja a gazdaság megítélését.

A kívánt hatás végül meglett: szeptember végére szégyenlősen ugyan, de az előrejelző intézetek elkezdtek leszámolni a kínai hét százalékos növekedés egyre nehezebben tartható mítoszával. Igaz, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia (CASS) éves jelentése szerint idén az ország gazdaságnövekedése csak jelképes mértékben marad el a céltól, 6,9 százalék lesz. Szerény csökkentés, de haladásnak nevezhető a statisztikai adatok javításában.

Viszont az eset üzenete egyértelmű: Kína kezdi elérni a fejlett országok szintjét, és ez negatívumokkal is jár. Stagnáló gazdaság, lassuló gazdasági növekedés, interdependencia. Ennek ellenére az esetből tanulni kell, és nem szabad hamis adatokkal és spekulációkkal újabb lufit gerjeszteni, amit már nem biztos, hogy elbírna a világgazdaság. Jó lenne a jövőben előre tekinteni, és kikerülni a veszélyes előttünk álló tátongó ürességet.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *