Tényleg érdemes az oktatásba fektetni? Ha nem így lenne, nem élne egyre több egyetemista a Diákhitellel. Egyetem mellett rengeteg önképző lehetőséggel kell éljen, mindemellett meg is kell élnie: erre ad lehetőséget a Diákhitel 1. konstrukció, hogy az anyagilag hátrányosabb helyzetből induló emberek is egyenlő lehetőségekhez jussanak. De vajon ez elég-e? Egyetemistákat és a Diákhitel Központ Zrt.-t kérdeztünk.

Bármennyire is meglepő, de az egyetemistáknak már nem elég egy képzést elvégezni ahhoz, hogy a munkapiacon érvényesüljenek, a versenyhelyzet már az iskolába belépéstől kezdődően elindul. Akik nem a környező egyetemekhez mennek tanulni, és költözésre kényszerülnek, azoknak ez az érvényesülés ennél is nehezebb. Sok szülő tudja támogatni anyagilag gyermekét az egyetemi évek alatt, de ez nem minden esetben áll rendelkezésre.

A Diákhitel 1. ebben segít: havi vagy szemeszteri rendszerességgel tudnak felvenni különböző konstrukciójú hiteleket a naptári évből 10 hónapra. A hitelek összege 15 ezer és 50 ezer forint között mozog, akik költségtérítéses képzésben vesznek részt, azoknak ez az összeg 60 ezer forintig terjedhet. Féléves hitelfolyósítás esetén ez egy összegi 250-300 ezer forintot jelent félévenként. A jelenlegi kamat 3,75%, amit hosszú távra folyósítanak, és csak annyira terhelik meg az egyetemistát, hogy képes legyen ezt visszafinanszírozni. Megnéztünk a legrosszabb esetet: Gipsz Jakabunk (kedvelt fiktív egyetemista név egyetemi tanárok körében is) most kezdi az egyetemet és rossz anyagi helyzetben van, ezért 250 ezer forintot vesz fel egy fél évre, 7 félévig. Ebben az esetben 1,8 millió forintot venne fel összesen, amiből 45 éves koráig 2,9 milliót törleszt. Egy (eléggé negatívan jósolt) 150.000 forintos fizetésből, aminek nincsen éves növekedési szintje, 13 ezer forintot kéne visszafizetni havonta. Amerikai diákhitelek törlesztéséről szóló rémtörténetekkel ez összehasonlíthatatlan. Kétségtelen viszont, hogy hosszú időre leterheli fixen az ember pénztárcáját, főleg, ha még a képzésének díját is törlesztenie kell. Természetesen ezt a Diákhitel központ is próbálja segíteni, lehetőséget biztosít kamattámogatásokra és előtörlesztésre is.

Viszont a valódi kérdés ott kezdődik, hogy ez vajon elég-e a mai budapesti árak mellett: legyen szó lakhatásról, ételről, tanulásról, szórakozásról. Megkérdeztük Imre Zitát, a Diákhitel marketing és kommunikációs igazgatóját, hogy mi alapján állapítják meg ezen összegeket/összeghatárokat, és milyen esetben változtatnak ezen. Elmondásuk szerint a Diákhitel rendszer működtetését, annak teljes szabályrendszerét Kormányrendelet szabályozza, így azt is, hogy a Diákhitel 1. keretében milyen összegek kérhetőek. Ezen összegeken utoljára 2012-ben változtattak, amikor 40 ezerről 50 ezerre emelték a havonta kérhető legmagasabb összeget. Érdekes módon nem érkezett még visszajelzés nekik egyetemistáktól arról, hogy e források nem lennének elegendőek, ennek ellenére folyamatosan felülvizsgálják a hallgatói léthez kapcsolódóan szükséges források mennyiségét. Amennyiben szükséges, javaslatot tesznek a Kormány számára, viszont csak akkor, ha ez nem növeli a kockázatokat túlságosan. Végső soron egy bankról van szó. Jelen esetben körülbelül 35 ezer ember vesz igénybe Diákhitel 1. hitelkonstrukciót és 134 ezer van törlesztési szakaszban. Az utolsó adatból látható, hogy e hiteleket jelentősen hamarabb fizetik vissza, mint a legrosszabb esetben is általunk felmért 45. életév.

Megkérdeztünk több egyetemistát a Széchenyi István Egyetemről, Budapesti Corvinus Egyetemről, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemről és az Eötvös Loránd Tudományegyetemről, mit gondolnak a jelenlegi helyzetről, és hogy miből tartják fenn magukat, mire elég a Diákhitel 1.

Anett (23), ELTE-PPK pszichológia hallgató, szerint eléggé nehezen tud megélni a havi 50 ezer forintból, ezért folyamatosan dolgozik egyetem mellett, bár változó ez is. Otthonról is támogatják, de ez minimális a felmerülő költségek viszonylatában. A budapesti dráguló lakáspiac ellenére albérletben lakik: „Teljesen ebből megélni nem lehet, mert manapság az albérletárak az egekbe vannak, és gyakran lehet látni, hogy a bérleti díj 50 ezer forint felett van.”. Erre még jön az utazás és az egyéb számlák, ezért az étkezésen próbál spórolni. Elmondása szerint 70-80 ezer forintra lenne szüksége egy átlag egyetemistának egy hónapban a költségei fedezésére.

Máté (22), SZIE Tájrendező és kertészépítő mérnök hallgató, pozitívan látja a helyzetet. 50 ezer forintot igényel ugyan, de inkább csak amiatt, hogy ne kelljen spórolnia. Albérletben lakik, el is megy az egész a lakhatásra, viszont szülők, ösztöndíjak is támogatják, továbbá munkából is keres azért valamit. Elmondása szerint kényelmesen fent tudja tartani magát, de azért egy havi átlag egyetemistának 60-70 ezer forintra lenne szüksége.

Dénes (22), BME gépészmérnök hallgató is szintén 50 ezer forinttal él egy hónapban, mivel szülei nem tudták támogatni teljesen. BME mellett nagyon nincs ideje dolgozni, és most sajnos nem volt lehetősége kollégiumra, ezért albérletben él. Ez elviszi a hitel nagy részét, 40 ezret névlegesen, élelmiszerre 35 ezerrel számol, míg szórakozásra 20 ezerrel. Ennek ellenére realistábban látja a helyzetet: „Hogy őszinte legyek örülök, hogy 50 ezer a maximum… csak még nagyobb hitelbe kergettem volna magamat…”. Szociális ösztöndíjban részesül és alkalmi munkákat elvállal. Ha kollégiumban lakna, amit tervez is következő félévtől, ez a költség jelentősen kevesebb lenne. Szakját meghazudtolóan próbálja hétről hétre beosztani a pénzét, és félre rakni, ami a mostani albérletfizetés alatt jól jött.

Bálint (19), BCE kommunikáció és média mellett szociológia hallgató, teljesen máshogy vélekedik erről. Szeret a jövőjébe invesztálni, legyen az képzés, konferencia, könyvek. Neki a havi maximális összeg csupán kiegészítő a munkabér és a szülői támogatás mellett, továbbá ösztöndíjra is számít a jövőben. Szakkollégistaként nem is költ sokat szállásra, annál többet megélhetésre (étel, ruha stb.) vagy önfejlesztésre. Ennek ellenére nagymértékben nem ért egyet a folyósított összeggel. Szerinte sokkal többnek kéne lennie. Elmondása szerint havi 100 ezer forintra van szüksége egy átlag egyetemistának, amit, ha ügyes az ember össze tud szedni, de alternatívköltsége ennek az idő (munka, kevesebb szabadidő vagy szórakozás).

Mint láthatjuk nincsen egybehangzó elégedetlenség az egyetemisták körében, de azt mindenki elismerte, hogy a küszöböt feljebb kéne tornászni. Egy átlag egyetemistának ennél több forrásra van szüksége, még ha meg is tudja oldani kevésből. Ha a hitel igénybevételéről ők döntenek, nem biztos, hogy elvetendő ötlet a küszöbök emelése. Viszont addig marad az instant leves és a pár-száz forintos bor.

Originally published by Közgazdász, Hungary’s oldest university newspaper

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *