Trump, a második elnöki vita Rockyja

Újabb fordulóhoz érkezett az amerikai elnökválasztás: október 9-én folytatódott a két elnökjelölt, Hillary Clinton és Donald Trump versenye a Fehér Házért.  A sokszor hevesre sikeredett vitára nyugodt szívvel lehetne azt mondani, hogy „harc” volt. Az este tartogatott meglepetéseket, az „összecsapás” végére borult a papírforma.

Újabb fordulóhoz érkezett az amerikai elnökválasztás: október 9-én folytatódott a két elnökjelölt, Hillary Clinton és Donald Trump versenye a Fehér Házért.  A sokszor hevesre sikeredett vitára nyugodt szívvel lehetne azt mondani, hogy „harc” volt. Az este tartogatott meglepetéseket, az „összecsapás” végére borult a papírforma.

A republikánus elnökjelölt eleve hátrányból indult: a vita előtt két nappal előkerülő, nőket gyalázó felvétele miatt sok támogatója határolódott el tőle, többek között a párt házelnöke, Paul Ryan. Mindennek tetejében a vitát nem más, mint a CNN egyik újságírója is moderálta, a csatornáról pedig köztudott, hogy erősen Hillary Clinton-párti.

Trump nem is kerülhetett volna rosszabb szorítóba, mindenki leírta őt, a kampányát és a támogatóit is elvesztette. A republikánus elnökjelölt azonban az ikonikus Rockyhoz hasonlóan felállt a földről, és  kiütéses győzelemmel fejezte be a menetet.

A vitát a következő módon bonyolították le: behívtak még határozatlan választókat, és hagyták, hogy kérdéseket tegyenek fel az elnökjelölteknek. Ezen felül online is érkeztek felvetések, amelyeket a két moderátor olvasott fel. Utóbbiaknak alkalmuk volt felmerülő kérdésekkel kiegészíteni ezeket, amit Trump esetében többször is megtettek –akár egy kérdés alatt is –, míg Hillarynél meglepően kevésszer.

Az este folyamán többször is támadták az üzletemberből lett politikust, ennek ellenére Trump végig higgadt és nyugodt maradt. Már eleget védte magát a támadásokkal szemben – legyen szó a legutóbbi nőgyalázó botrányról, az adóelkerülésről vagy az iszlamofóbiáról – ahhoz, hogy ne maradjanak megválaszolatlanul ezek a kérdések. Ugyanakkor a figyelmet hamar átirányította más témákra. Ebben a CNN munkatársai sokszor nem voltak kooperatívak, több ízben is próbálták megkérdőjelezni válaszait. Sőt, el is hallgattatták, hogy ne beszéljen tovább a nők szexuális zaklatásával kapcsolatos botrányáról, de a következő körben újra felmerült ez a probléma.

Trump a vita során meg is jegyezte: úgy érzi, mintha három az egy ellen lenne a felállás, ezzel utalva a két moderátor Hillary felé tanúsított elfogultságára.  Ellenben amikor Trump támadta ellenfelét kegyetlen pontossággal, nem hagyta, hogy Mrs. Clinton kibújjon a válaszadás alól, vagy amennyiben így történt, egyből felhívta erre a közönség figyelmét a szarkazmus, a gúny és a jól irányzott közbeszólások alkalmazásával.

Ezzel szemben Hillary Clinton képtelen volt elkerülni az őt ért kritikát, és csak a már megszokott mosolyával tudott reagálni: legyen szó a vádakról, Trump közbeszólásairól vagy pedig arról, hogyha emiatt a közönség ellene tapsolt.

A vita után a sajtó megosztott volt: a különböző sajtóorgánumok az egyik-másik jelölt győzelméről beszéltek, a győztes kiléte nem volt egyértelmű számukra sem. A közvéleménykutatások és kimutatások eredményei mindkét állítást alá tudják támasztani, de ahogyan a média, úgy a statisztika is befolyásolható olyan módon, hogy az azt mutassa, amit látni szeretnénk.

Egy percig sem szabad ennek ellenére a vita fogalmát félreérteni: az elnökjelöltek irányelvei, politikai tervei vagy tervezett lépéseik nem váltak hirtelen jobbá. A viták nyerése arról szól, hogy ki volt inkább „elnökösebb”: kit tudnak komolyan venni a választók és ezáltal későbbi tárgyaló felek; ki mutatott vezetői képességeket, vagy csak szimplán ki dominálta a beszélgetést. Ez pedig Donald J. Trump volt.


Originally published by Közgazdász, Hungary’s oldest university newspaper

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *